Bari blog

Jég

2012-02-14T21:18:00.003+01:00

Csak hogy ne maradjatok képek nélkül. Ezeket ma délután sikerintettem :)

Négyesfogat

2012-02-14T20:31:00.000+01:00

Annyira jó :)
Szóval Ádám egy ideje hordozgatja az analóg gépét, múlthét csütörtökön kimentünk kék órát fotózni, én a digitálissal, ő az övével, állványokkal. Nagy nehezen Orsiék is megérkeztek, közben nekem a hidegtől kétszer taccsra lemerült az akksim (ugyanaz, és persze szobahőmérsékleten tele volt). Bár széjjel fagytunk, főleg mi lányok, de elkészült egy újabb csoportkép és marha jól éreztük magunkat :)

Nos, ma hajnalban kipattant a szemem és megszállt az "isteni szikra", mégpedig, fekete-fehéret akarok fotózni analóg géppel és házilag elő is akarom hívni őket.
Ehhez persze egy rakás eszköz kell, de nem olyan mérhetetlenül távoli az ára ezeknek a cuccoknak, mint mondjuk egy vakunak a gépemre, amire már fél éve csorgatom a nyálam.
El is újságoltam a többieknek napközben, Ádám persze ugrott az ötletre, Orsi is belelkesült estére. Olyan jók ezek a heti egyszeri, délutáni megbeszélések. Ugyan ma nem beszéltünk meg semmit (amit eredetileg terveztünk), ellenben nézettem velük TTNY-es videót, mutogattam képeket, megmutattam a BME-s leckekönyvem, Ádám is mutogatott saját anyagokat, a kísérleti filmje borzasztóan tetszett.
Annyira, de annyira jó ez! Most mintha ismét bekattant volna valami, tele vagyok ötletekkel, akarom-akarom-akarom! Most :D

Ahogy sétáltam felfelé a Dombra, sorjában ugrottak be az előző félév sikerei. A népszámlálás, hogy végigcsináltam (!), az ötöseim... Olyan jól esett, feltöltött.

És emellett van egy Tibim. Nem is részletezném, felesleges :)

Mindezek mellett Móni? Egy kis pötty a hatalmas óceánban. Egy kis pötty. Hol van már Bea (aki éjjel, hangfallal, meg hétvégén 24 órában Szívek szállodáját nézett, mikor beteg voltam, akkor is) vagy nagy Anett (akinek kedvenc hobbija volt pizsamában kizárni a szobából, mikor a pipaszobában ücsörögtem a többiekkel) vagy Norbi és Timi (hagyjuk). Hol vannak már? Ezért idegesítsem magam?
Hogy Barney-t idézzem: "Eh. Please."

Thrill és Tárkány XXVII.

2012-02-12T09:01:00.002+01:00

Tibi tegnapelőtt óta nem tud túllépni azon, hogy én hólapátolós játékot játszom thrillen. Meg hogy egy másik szálon épp hóembert építenek. De eléggé szabadon vannak kezelve a játékok, ráadásul a hólapátolós játékom kulcsjáték egy nagyobbhoz, amiben a karakterem (aki férfi, igen), megmérgezi az amazon törzset. Egy másik játékban épp megmentjük a (másik) karakterem fogadott lányát, egy harmadikban pedig a (harmadik) karakterem szintén kaland formájában épp megszabadul a testét megszálló szellemtől, ami megbolondította (amikor megijedt, akkor szörnyeket látott, amikről elhitte, hogy ott vannak).
Nagyon izgalmas életem van, tudom.

Na jó :D ...

Az igazi életemben (irl :D ) épp mosok. Meg tegnap este kitaláltam, hogy jól esne egy zacskó gumicukor, aminek az lett a vége, hogy Tibi elment bevásárolni mindenféle jóságokat és filmnézés közben betermeltük az egészet. Nyami-nyami.

Utálom a hideget. Teljesen kikészít. Nálam a tél vége a mélypont mindig, a február-március. Bár március közepétől már azért kukucskál a tavasz, szóval az jelent már némi reménysugarat. Meleget akarok és zöldet és kiülni az Érsekkertbe és süttetni magam a meleg napfényben.

Tegnap voltam lovagolni végre, egy hónap után, és katasztrófa volt az eleje... Ugyanis kiderült a lovas kesztyűről, amit anyától kaptam annak idején, hogy nyári és átengedi a levegőt. Nem tudom, mennyi ideig volt csak az rajtam, de már nem éreztem három ujjam, mire Peti elszaladt két másik kesztyűért. Rendesen bepánikoltam, nekem az összes ujjamra szükségem van! Aztán újabb idő elment azzal, hogy visszatérjen a kezembe az élet, eléggé fájt is... A vége már jól ment, miután megszűnt a zavaró tényező, és Peti nagyon rendes volt, ráhagyott vagy 15-20 percet, de akkor is haragszom magamra. Télen sose bírok normálisan felöltözni. Sapkám pl. évek óta nincs. Harisnyát is csak idén vettem, addig meg csodálkoztam, hogy miért fagyok kockára télvíz idején.
Egyébként a szokásos vágtafelkészítős óra volt + egy kis kengyel nélküli Gráciával és Timivel, meg időnként Petivel. Ezúttal Zsuzsi volt a másik lovas. Ő már 10 éve Petihez jár és írtam róla már többször is (ő magyarázta eleinte a lópucolást, felnyergelést), csak eddig még nem láttam lovagolni. Most se nagyon figyeltem, de 10 év az 10 év :D

Hiányzik a jó 20 fok. De ha nem is 20, legalább +2 lehetne...

Végre

2012-02-08T23:31:00.004+01:00

Fellélegzett végre a szoba.

Mármint szó szerint.

Szóval valahol ott pattant el nálam a húr, amikor tegnap reggel arra ébredtem, hogy nagyon rosszul vagyok. Egyszerűen a szagtól olyan hányinger kerülgetett, hogy az már abszurd. Eszti már elment addigra, így Bettihez mentem, kicsit megrázogattam.
- Betti, ne haragudj, hogy felkeltelek, de...
Felébredt, beleszagolt a levegőbe:
- Megyek.
Felöltöztünk, szépen elbattyogtunk Viola nénihez, ő feljött, beleszagolt a levegőbe és undorodva felkiáltott, nem is egyszer. Móni ott döglött az ágyában (szokás szerint a napközbeni, buli utáni szunyáján dolgozott), felkeltette és jól lebaszta, ahogy már rég le kellett volna. Csak hát minket képen röhögött volna. Hallottuk, ahogy Móni sírva közli, hogy de hát ő rosszul lát, és végre bele lett mondva az arcába, hogy attól még el kéne menni fürdeni, mert nem egyedül lakik itt. Na meg egy lány adjon már magára és legyen már ennyire igényes.
Eltartott vagy 10-15 percig, amíg ment a szócsata (mert Móni kézzel-lábbal védekezett, ajaj), aztán Viola néni kijött, és annyival hagyott magunkra, hogy ha nem változik semmi, akkor egyéb eljárásra is sor kerül.

Azóta már kétszer fürdött. A szoba kiszellőztetve, még csak kukaszag sincs.

Ez szinte hihetetlen. Komolyan, eggyel kevesebb gond. Egyelőre.

Nemár

2012-02-05T14:16:00.001+01:00

Tejóég! Politizálnak a kolis csoportban. De nem is tudom, mit reagáljak egy olyan beszélgetésre (mármint nem nekik, írásban, nincs az az isten, hogy én ilyen csevegésbe akár egy szó erejéig is beszálljak), ahol elhangzik egy olyan összetétel, hogy "egészséges hungarizmus". A rasszista, mocskolódó kifejtésektől megkímélek mindenkit, de ezzel már nem tudtam mit kezdeni:

Csak én érzem úgy, hogy olyan szavakkal dobálóznak, amiről azt se tudják, mit jelent? Mint amikor az ovisok kurvaanyáznak. Bár én ezen az összeesküvés-elmélet gyártáson akadtam ki igazán. Azt juttatja eszembe, amikor a nénike állt a kapuban, én ott fagyoskodtam mellette a félig kitöltetlen kérdőívekkel és próbáltam elmagyarázni neki, hogy SENKI nem fogja visszakeresni őket a személyes adataik alapján, mert kurvára nem érdekel SENKIT, hogy ők kik, ez csak statisztika... Tényleg ennyire unatkoznak az emberek?

Szünetke

2012-02-04T22:23:00.003+01:00

Új játékom van! Azt figyelem ezen a térképen:
http://elvira.mav-start.hu/terkep/
hogy mikor mennek odébb a pöttyök.

Durva ez a vizsgaidőszak utáni szünetke.

(A Békéscsaba-Mezőhegyes vonat már 260 percet késik, te jó ég, szerencsétlenek ott fognak megőszülni a vonaton...)

Hideg

2012-02-03T20:07:00.002+01:00

http://www.dumaragu.com/simon-kapszula/63-simon-kapszula-7

Erről a videóról jutott eszembe ez:

http://frissvideok.hu/hirek/112603--188-fok-az-orszag-leghidegebb-pontjan

A bácsika a kedvencem 00.50-nél :D
"Háthm, tüzelünk azt kész. Ennyi."

Tényleg nevetséges ez a felhajtás... Anya is mesélte, hogy majdnem lekaratézta a többi vásárló, amikor elvette az egyik kenyeret... Meg a tolakodás, rohangálás, a pánik.
Az emberek birkák.
Jó, persze, én is rühellem a telet, meg a hideget, meg hogy 6 réteg ruha alatt is úgy fázom, mintha semmi nem lenne rajtam, de azért nem esem pánikba, mert 30 centi havat mond az előrejelzés, hát ez a normális, nem? Ha meg enyhe a tél, akkor meg azért pánikol mindenki, mert "úúúúúristeeeeeen globális felmelegedééééés, mindmeghalunk!!!!"
Pfff.

Hm

2012-02-03T19:14:00.000+01:00

Újabb gyöngyszem, ezúttal a mozgóképes csoportból. (Meglepő módon én vagyok Barbara)

Értitek, az ember próbálna segíteni, de áááh...

Viszlát, Malév!

2012-02-03T14:44:00.002+01:00

http://malev.hu/
http://hvg.hu/gazdasag/20120203_malv_csod_percrol_percre

Erre inkább... nem mondok semmit.

De most komolyan, van még olyan ember ebben az országban, aki úgy gondolja, hogy ami most itt folyik, az jó nekünk? Hová vezet ez az egész?

Fogcsikorgató

2012-02-02T19:57:00.001+01:00

Tegnap megtaláltam a kedvenc koktélomat!
A Pina Colada

Egyébként borzasztó ez a hideg. Én kis naiv azt gondoltam, december-januárban egész jól átvészeltem a hideget, nem is fáztam. Erre megjöttek a -18-as hőmérsékletek én meg ki se merem dugni az orrom, csak ha nagyon muszáj. Utálom ezt. Persze nagyságrendekkel jobb dolgom van, mint tavaly, hiszen meleg, fűtött házban vagyok egész nap és van rajtam szigetelés is ( :D ), csak úgy kimennék a napsütésbe egy szál pólóban, sétálnék egy nagyot, leülnék az Érsekkertben olvasni... Hjaj.
Na mindegy, jövőhéten már kezdődik a suli.

Incidens

2012-01-30T17:36:00.003+01:00

A boltban észrevételeztem, hogy az albérletben hagytam a diák-személyi-stb. pakkot. Miközben a sört a kosárba raktam, erősen elgondolkodtam rajta, hogy vajon kiengednek-e vele, de gondoltam, basszus, 22 vagyok, már csak látszom 18-nak. A pénztárnál épp nagyban elbambultam, amikor azt vettem észre, hogy a pénztáros igen méricskél.
- ...Öm. Van önnél személyi? Elmúlt már 18, igaz?
- (Ilyen nincs, ez most nem komoly, ugye?) Nincsen, de már 22 vagyok...
- Hanyas?
- 90-es.
- Biztooos?
- (Nem, csak gyorsan kivontam 2012-ből 22-t) Igen. Január 17.
- Nagyon fiatal az arca, csak azért...
- Legközelebb lehozom a személyim, elnézést.
- Csak olyan fiatal az arca... (De közben még mindig engem méricskél, míg távozom)
Egyszer azt mondtam, hogy akkor fogok 18 évesnek kinézni, amikor már nem kérik el a személyimet, de ezt már komolyan nem hiszem el.
Bár az igazat megvallva jót mulattam rajta és hízelgő is :) Jók a génjeim.

:D

2012-01-27T23:18:00.000+01:00

Zsót az egyik barátnője anyukája vitte fel Pestre nyílt napra és hát amellett, hogy 3 és fél óra alatt értek fel Miskolcról, volt néhány jó sztorija, amit szerintem meg is fog írni a blogján.
Ennek kapcsán került elő egy régi családi emlék is:
Megesett, hogy Pestre mentünk kocsival, persze apa volt a sofőr, anya meg mondta, hogy merre menjünk. Ezalatt három emlékezetes mondat hangzott el:
Anya: Rossz sorrendben vannak a hidak!
Megfelelő idő elteltével:
Apa: Anyukám, fordítva fogod a térképet!
Később:
Anya: Na MOST kellett volna jobbra fordulni!
Majd a végén anya levonta a konklúziót:
- Apátok nem tud tájékozódni!

Ééééés a végeredmény

2012-01-27T19:33:00.002+01:00

Ááááá atyaég, atyaég, atyaég az utolsó vizsgám ötös leeeett!!
*táncol, ugrál, tapsikol*
Így 32 kredit és 4, 967-es átlag! :D

Lazy day

2012-01-27T09:28:00.000+01:00

Majdnem írtam még egy bejegyzést a dologról, de aztán rájöttem, hogy az én életemre semmilyen hatással nincsen, így miért is írogatnék erről a személyes blogomba.

Ellenben itt a másik dolog, hogy mekkorát lustálkodtam tegnap itthon, amíg odakint esett a hó, a világon semmi dolgom nem volt. Mármint aznapra. Tudjátok, mikor a főnök odaszól a titkárnőnek, hogy "töröljön minden programot a mai napról".
Hja, és ha akad olyan aki rá akart kattintani a ferdékre, az legyen szíves jelezze. Nevetős szmájli.

Most még nagyon kell Tibinek szurkolni, úgyhogy el is vonulok.

√ér

2012-01-25T21:21:00.000+01:00

Úgy döntöttem, hogy ahelyett, hogy vitába szállnék a buta emberekkel, inkább kiposztolom ide őket.
Íme egy gyöngyszem a kolis csoportból:

Az első kérdés, ami ennek kapcsán felmerül bennem: Mi van??...

Rövid

2012-01-25T09:01:00.001+01:00

Hát ezt a januárt sem úszom meg betegség nélkül.
Úgy igazán írnivalóm egyébként nincs is most. Van egy rakás dolog, aminek neki kell fognom, most hogy lezárult végre az első félév ( :))) ). Egyébként meg vagyok elégedve vele, bár egy jegyre még várok. Csak-csak.
Hát mit is mondhatnék. Nagyon várom már a forgatást.

Eeeeend ic gán... Szóri, nát jet.

2012-01-23T20:38:00.000+01:00

Persze most még úgy érzem, ezer dolgot tudnék kezdeni magammal, és majd eljön a holnap, eljön 3 óra, letudom a félév utolsó vizsgáját, kijövök, és mit fogok csinálni egész délután?

SEMMIT.

A franc az egészbe,akkor most elkezdem csinálni azokat, amiket holnap csinálnék, ha már ezzel itt úgyse tudom lekötni magam.

Áááááá

2012-01-21T12:08:00.002+01:00

Hűűű ma olyan trükköt láttam!

Szóval. Mi a megoldás, ha már olyan büdös vagy, hogy még egy macska is bekaparna macskaalommal?
Fújd be magad parfümmel!(!!!)

Nem ám legalább valami izzadásgátlóval. Vagy cipőszagtalanítő spray-vel. Hadd keveredjenek az illatok!
Mmmm.

Már megint egy hosszú

2012-01-21T10:44:00.001+01:00

Van az a szint, ami már túlmegy az általam elviselhető nyálmennyiségen (amúgy is alacsony a léc, ennek Dóri a megmondhatója).

Az igazat megvallva - és most valószínűleg kivívom két ember rosszallását - szerintem egy igazán jó kapcsolat ott kezdődik, amikor úgy is el bírjátok viselni a másikat, hogy mind a ketten telve vagytok problémákkal. Olyan problémákkal, amik ahhoz kapcsolódnak, hogy hogy állod meg a helyed egyedül, azaz önállóan és önellátóan.
És itt most nem fogok finomkodni, hogy "de persze ettől még...". Nem. Marha könnyű úgy boldognak lenni a másikkal (és időt szakítani csak kettőtökre), hogy van olyan ember, aki mos rád, befizeti a csekkeket vagy épp a szádba rakja az ételt, amikor nincs kedved megfőzni magadnak.
Nem hasonlítgatni akarok, mert annál nagyobb hülyeség nincs is, mint kijelenteni, hogy a mi kapcsolatunk magasabb rendű mindenkiénél és mi boldogabbak vagyunk mindenki másnál, mert mondjuk egy szakítás után is egymásra találtunk és most sokkal jobban értékeljük azt, hogy mellettünk van a másik és nagyságrendekkel jobban odafigyelünk egymásra, mint annak idején. Akadnak nehézségek, igen. Főleg abból adódóan, hogy mind a ketten heves vérmérsékletű emberek vagyunk, akik azonnal torokra mennek, ha veszekedésre kerül a sor. De lassan megtanulunk egymással és egymás mellett élni. Megtanuljuk pl. azt, hogy hogyan hagyjunk szabad teret a másiknak akkor is, ha napi 24 órában együtt vagyunk akár egy egész hétig (létfontosságú), és hogyan viseljük el azt az időszakot, amikor több, mint egy hétig nem látjuk egymást (még inkább az). Ez hozzátartozik, az első néhány év az összecsiszolódás időszaka minden komoly pár életében (tehát mindenkinél, akik azért vannak együtt, mert látnak jövőt a dologban). Ilyenkor derül ki, hogy együtt tudunk-e élni, meg tudjuk-e oldani a konfliktusokat vagy esetleg van néhány létfontosságú tényező, ami sajnos nem oldható meg pusztán kompromisszummal.
Ez nem bölcselkedés. Nekem is ez az első komoly kapcsolatom, és még csak két éve tart. Csak azt írtam le, amit eddig tapasztaltam "bentről" és külső megfigyelőként is.
És így a végére: én nem írom, hogy ettől függetlenül szurkolok nekik (mert azért világos, hogy kik ihlették a bejegyzést). Maximálisan hidegen hagy, hogy együtt maradnak-e vagy sem (mind a két verzió!). Csak hát ugye amikor kiteszed mindenki elé a magánügyed (meg hogy mekkorát szexeltetek tegnap), akkor az már nem magánügy. Felesleges drámázni arról, hogy mindenki rosszat akar, mert igen, két boldog emberre mindig akad tíz irigy, akik a boldogságuk végét akarják ezért vagy azért. Kár őket győzködni. Vannak ennél százszor fontosabb dolgok is.

Indokolatlan

2012-01-19T21:43:00.001+01:00

Azt hiszem, Eger lassan megtanít arra, hogyan ignoráljam a számomra irritáló embereket.

Pl. ebben a pillanatban Mónit és a szeretőjét, ahogy viháncolnak, kiabálnak egymásra és "te hülyeeeee!" "szeretem ezt a picsát" "tehülyeeeee". Most meg verekszenek, mint két óvodás. ÁH.

Vagy amikor Tibinél vagyok, akkor a szobatársát.
Máté megint alkotott egyébként. Azon kívül, hogy megállás nélkül "jó sztorikat" mesél, amik senkit nem érdekelnek (gonosznak tűnök, de amikor tanulnál és nekiáll, hogy "Jaj, van egy jó sztorim, ezt hadd meséljem még el..." és ha nem reagálsz rá semmit, akkor is elmeséli), megalkotta a hét csúcspontját.
Csúnyán összekaptunk Tibivel a mi szokásos vehemens, robbanékony, mindjárt világvégevan stílusunkban, elviharzott cigiért és épp vettem a kabátom, hogy lemenjek utána. Értitek, ott állok kibőgött fejjel, erre felnéz Máté:
- Te Barbi... lefelé mész?
- Aha...
- Levinnéd a szemetet?

2012-01-17T21:49:00.000+01:00

A mai napra csak ennyi :)

(Tibi analízisre készül, hirtelen berobban a szobába:
- Már csak két y van hátra! Vagy mi... Bizonyítás!)

WTF

2012-01-15T16:05:00.000+01:00

Ma 11 órakor 220-an, délután 1-kor 92-en, 2-kor 79-en és 3-kor 21-en nézték meg a blogomat.
A statisztikám szerint 3 hivatkozó oldal a bűnös. Hogy hogy az istenbe került fel ezekre a blogom címe és hogy AMERIKAIAK mi a francért klikkelnek rá egy puhatakaró című magyar blogra, arról lila gőzöm nincs, de marhára nem örülök ennek. Eddig legalább valamennyire reális volt a statisztikám napi 10-20 látogatóval, de ez mire eltűnik az egy hónap (de legalábbis egy hét)... Hurrá.

Röviden

2012-01-15T10:54:00.000+01:00

Bár nem szeretem az "azt álmodtam..." kezdetű bejegyzéseket, ezt azért le tudom írni pár mondatban.
Egy nagyon király filmet kezdtem el forgatni, közben írtam hozzá a forgatókönyvet is. Menet közben kiderült, hogy valakik már megírták helyettem... -.-

S

2012-01-13T21:35:00.001+01:00

Hjaj, gyerekek.

Khm.

No más síkra terelve a szót ez a hét nem igazán volt az enyém. Mármint nem vizsgák szempontjából :) Vasárnap beszart a hátam. Estére szerencsésen elmúlt, de rendesen beijedtem, hogy hétfőn is, kedden is vizsgázom, erre be se tudok menni.
A hátproblémáim igen messzire nyúlnak vissza, mikor is gimnázium 9. osztályában elhangzott a többedik megállapítás a hanyagtartásomról, de továbbra se történt semmi az ügy érdekében (persze az én hanyagságom miatt, nem kenem én senkire).
Ezután ugrunk egy nagyot az időben tavaly júliusra, mikor még kisgyerek módjára erősködtem, hogy jaj hát én ezt simán fel tudom emelni. Akkor még tényleg simán ment, csak másnapra állt be csúnyán a hátam.
Ezután eljött az augusztus, ahol is hősiesen megpróbáltam egyedül hazavinni az összes cuccomat, de szó szerint az összeset. Néhol akadt segítségem, drága húgom szintén hősiesen kijárkált elém és segített vinni Miskolcon egy részüket, hogy ne szakadjak bele. Több fordulós móka volt és 20-40 kilós cuccokat hurcolásztam. Ennek köszönhetően szeptember elején, a gólyatábor előtti napon bekattant a hátam. Az két napig tartott. Ennek ellenére persze egész jól elvoltam első nap a táborban, csak hát a játékok egy része nekem tabu volt...
Népszámlálás. Kihordani segített Tibi, amiért a mai napig borzasztó hálás vagyok, de visszafelé már nem tudott segíteni. Nem jöhetett velem, engem is alig engedtek be az emberek a házukba. Na most én próbáltam egyszerre nagyon sok embert letudni, ami volt hogy 30-40 borítékot, benne 1-9 (!) lapot jelentett egy húzásra. E mellé volt hogy lefelé a Dombról vittem laptopot, fényképezőgépet, meg alvós cuccot hétvégére.

Ezután a kitekintés után el is jutottunk a mostani szerdáig, amikortól ismét beütött a krach, és már nem is múlt el. Csütörtök reggel bőgve mondtam le a lovaglást, egyrészt mert életem első terepétől búcsúztam épp, másrészt mert alig bírtam ülni. Tibi elkísért az orvoshoz, aki néhány "jaj!" és "atyaég!" felkiáltás után latin szavakkal ecsetelgetni kezdte a problémámat. Az első pánik után megkértem, hogy legyen oly' szíves magyarul is elmondani, ekkor közölte: gerincferdülés. Jobb váll lejjebb, jobb csípő kijjebb. 16-án irány a reumatológia ahol megkukkol szakértő néni és valószínű, hogy gyógytorna lesz a dologból. Addig krém és fájdalomcsillapító.

Mindezt csak azért írtam le, mert ekkora kibaszottul idióta állat nem lehetek! Minek kellett nekem erősködni?! Miért nem készültem rá legalább, ha már más választásom nem volt, miért nem melegítettem be a hurcolkodások előtt, miért nem edzettem legalább kicsit abban a rengeteg szabadidőben, miért kell 21 (pár nap múlva 22) éves koromra szétkúrni a hátam?! És ez nem kenhető semmi másra, se vírusra, baktériumra, se genetikára, de rossz levegőre vagy ételre sem. Nem, ezt én csináltam magamnak. Mert nekem addig kell nyúznom magam, amíg már járni nem bírok a fájdalomtól. És nem akkor fáj ám. Nem ám. Hónapokkal később.
Rosszul vagyok tőle, tompa vagyok és eszméletlenül ingerült. Aludnék egész nap.

Csak múljon már el. Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy jobban legyek, csak múljon el. Lovagolni akarok. Segítség nélkül akarok felkelni, segítség nélkül átcuccolni egyik helyről a másikra, akár az albi-Domb, akár az Eger-Miskolc távolságon. Tanulni akarok, olvasni, mosolyogni az emberekre.
Nem akarom ezt a tompaságot. Azt akarom, hogy múljon el a fájdalom.

Muti

2012-01-07T22:54:00.001+01:00

Még nem is mutattam az egyik beadandó videómat :) Pedig itt a helye:

http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/a-hat-alaperzelem-harag-erzelem-orom-pBGAC7BEM5kjgPXK#b

(Újra és újra csodálattal fedezem fel, mennyi mindennel el tudom szórakozni az időt tanulás helyett a blogírástól kezdve, az aztadomig.. )

Hétvége

2012-01-07T21:37:00.000+01:00

Jót tett most ez a kis egyedüllét :) Elkezdtek hiányozni az emberek, és végre múlóban vannak a rossz érzéseim.
Nagy volt már a nyomás. Hajlamos vagyok hetekig kattogni azon, hogy vajon ki mit gondolt ekkor és ekkor... Szükségem van időnként egy kis pihenésre, amikor nincs körülöttem senki és rendbe szedhetem a gondolataimat.

Persze semmi sem olyan vészes, mint amilyennek látszik. Hiszen a számomra legfontosabb emberek mindig ott vannak és lehet őket zargatni, meg nyüstölni.

Nem szeretek haragudni. Nem is az a legnagyobb baj, amikor utál valaki, hogy "utálva vagyok", hanem hogy készenlétben állok egy-egy sunyi hátulról támadásra, és ez borzasztóan ki tud meríteni bárkit. De nem érdekel. Nem az ilyen emberekre kell pazarolnom az energiámat.

Jaj, amiről már írni akartam egy ideje:
Megint kicsit a dohányzás, de most más oldalról. Ugye letettem májusban, és nagyon furcsa azt érezni, hogyan leszek szép lassan dohányosból nemdohányzó, majd antidohányos. Egy ideje ha füstölnek mellettem, azzal ki lehet kergetni a helységből. Egyrészt mert megfájdul tőle a fejem (ez azt hiszem nagyrészt pszichikus is), másrészt mert azért (is) tettem le a cigit, hogy ne legyen minden cuccom konstans büdös, és hogy ne szívjam be ezt a káros szart. Na ugye amikor rágyújtanak mellettem többen, akkor ők úgy gondolják (egyetlen embert leszámítva), hogy mivel dohányos voltam, biztos nem zavar. Pedig de. Mert ugyanazt szívom be, amit ők és napokig szellőztethetem utána a ruhám.
Így érthető, hogy az egyetlen törvény, amit nagy örömmel fogadtam, az a dohányosok korlátozása. Tudom, hogy ez nekik nehézségeket okoz, de ne cigizzenek mellettem egyszerre hatan. Ennyi. Sajnáltam eddig, hogy ennek elkerülésére az egyetlen megoldás az volt, hogy kerültem a társaságukat, mert egyébként vannak olyan kedves ismerőseim, akik dohányoznak (nem csak egriekről beszélek ebben a bekezdésben, de persze róluk is).
Hallottam olyan hitetlenkedést, hogy "ugyan, ettől még ugyanúgy rá fognak gyújtani, senki nem veszi komolyan.." meg hogy "a türelmi idő alatt semmi sem fog változni". Én nem így gondolom. A kocsmákra, szórakozóhelyekre, munkahelyekre és intézményekre 1,5 milliós bírságot szabhat ki az ÁNTSZ. Hülye lenne bárki megkockáztatni ezt a türelmi idő lejártával. Azok pedig, akik ezen felül megállókban és aluljárókban gyújtanak rá, 50ezer forintos bírságot is kaphatnak. Nem hinném, hogy bárkinek megérné egy szál cigarettáért 50ezer forintot fizetni. Lehet, hogy naiv vagyok, de ezt így látom, és helyeslem is. A dohányosok egy részének nagyon sokat segíthet a leszokásban, ha van egy indok. Az pedig, ha ez az indok nem egy súlyos egészségügyi probléma, hanem egy "szemét törvény", csak még jobb.

2012-01-06T21:41:00.003+01:00

Ezt Makkancstól loptam:)

1) Kutasd fel azt a dalt, ami a születésed hetében első volt a slágerlistán.
2) Keresd ki a YouTube-on.
3) Ne szégyelld, posztold ki.
(Itt tudod megkeresni: http://www.joshhosler.biz/)

Az enyém ez:

Téli szürkeség

2012-01-06T21:29:00.000+01:00

Mostanában megint rám telepedett az a nyomott hangulat. Nem szeretem az ilyet. Egyrészt, mert a pénztárcám bánja (Spend all the money!), másrészt mert a jegyeim bánják. Már második napja nem bírok leülni a könyvem elé.

Utálom Egert. Tibi valahogy úgy fogalmazta meg a problémát, hogy nincs sehol egy "fészek", ahol feltöltődhetek.

Ha bárkinek mesélném, nehezen hinné el, mekkora sokkot kaptam, amikor kedden felmentem a koliba a csizmámért és felvinni pár cuccot, hogy ne egyszerre kelljen mindent. Egyszerűen képtelen vagyok beszélni róla, mert úgy érzem, hogy sokak örülnének, ha egy rumlis szobatárs lenne a legnagyobb gondjuk.

De ez nem ennyi. Amikor (és innentől aki eszik, az a saját érdekében ne folytassa) ...beléptem és megcsapott az a szag, majdnem kiküldtem a gyomortartalmam a szoba közepére. Ilyen átható bűzt én még életemben nem éreztem. Pedig szagoltam már büdös embert buszon, vonaton, váróteremben, éreztem már átható lábszagot is közelről, stb. stb. Nem egy Domestos reklámban élek. De esküszöm, ilyen színtiszta bűzt még soha nem éreztem.

A fintor persze rögtön kikúszott az arcomra.

Gondoltam, essünk túl rajta, lássuk a fürdőt. Mikor utoljára láttam, Eszter csili-vilire kisúrolta. Elsőként a hányásszag csapott meg. A pofámba mászott a centis sárréteg a padlón és a zuhanyrészben. Aztán megláttam a WC-t. Hát, ami lányból kijöhet, az benne, rajta (az ülőkén) és mellette mind ott volt. Igen. Már attól rosszul voltam, hogy beléptem egy pillanatra megnézni, hogy megvan-e még a tusfürdőm meg a samponom. Bár nem nagyon hinném, hogy elhasználná...

A következő, amire felfigyeltem, hogy az összes ágy fel volt túrva. Na most vagy tartott egy újabb bulit a tudtunk nélkül, vagy végigfetrengték az összes ágyat a pasijával (aki ezúttal ott üdült mellette az ágyon).

Amikor nem túl finoman felszólítottam, hogy mozduljon meg (Móni, ami a fürdőben van, az kibaszott undorító!), a következőt közölte felháborodott, sértett hangon: Már ki akartam takarítani, csak lebetegedtem.

Lebetegedett. Értitek. Én is így vagyok ám vele, kicsit köhögök, meg folyik a taknyom, máris kiesik a kezemből a felmosó. Ilyen ez a betegség.

Egyszerűen képtelen vagyok visszamenni. Az albérletben meg úgy érzem, hogy mindenkinek a terhére vagyok, ami nem csoda. Szóval egyszerre vagyok teher és még haragszom is, mert a kurva életbe, nem azért fizetek 12ezer forintot a retkes szobáért, hogy ne tudjak megmaradni benne.

Szólnom kellene a koli gondnokának, de nincs erőm ahhoz, hogy még ebben is én legyek a rossz. Egyszerűen belefáradtam ebbe.

Sok minden nyomaszt eközben, mert a vizsgaidőszak hiperérzékennyé tesz mindenre, ráadásul mintha mindenki ingerültebb lenne a szokottnál.

Vagy csak én vagyok ingerültebb.

Nem érzem jól magam a bőrömben.

Rástresszeltem a vizsgákra, tél van és nem tudok visszamenni a lakóhelyemre, a cuccaim közé. (Hja, arról ne is beszéljünk, hogy mekkora szarkavarás folyik most "odafent", ennyire bizonytalannak még életemben nem éreztem a talajt a lábam alatt és a jövőmet)

Az első alkalom, hogy a lovaglás sem hozott vissza a napos oldalra.

Nem tudom, mit kéne tennem.

Mateizmus

2012-01-05T01:06:00.002+01:00

Tibi: Hát te, Máté? Nem sikerült két óra alatt elaludni?
Máté: De már aludtam, csak megnéztem hány óra.

:)

2012-01-04T13:55:00.000+01:00

http://www.youtube.com/watch?v=jxqwiiigvVE&list=PL587528D4E979D6EA&index=13&feature=plpp_video

Szilveszter

2012-01-01T18:28:00.000+01:00

Valahogy így képzeltem én is :)

Bár lehetett volna másképp is, mondjuk ha mégis feljön a Négyesfogat, nem csak mondják.

De végül sikerült eljutnunk egy "buliba" (ami inkább csak alapozó összejövés volt, a buli részénél, mikor átslattyogtak a Kaziba, már eljöttünk). Mondhatni még jól is éreztük magunkat.

Aztán 11 körül visszajöttünk az üres albérletbe és pipáztunk, beszélgettünk, koccintottunk éjfélkor, aztán tovább beszélgettünk.
Én valahogy ki vagyok békülve a mostani szilveszterrel :) Meghitt volt és békés.

A Négyesfogatos bulit meg úgyis bepótoljuk.

2011.

2011-12-31T15:26:00.000+01:00

Beidőzítem ezt a bejegyzést, mert ha minden jól megy, 31-én nem a gépnél fogok kotlani.
Ez az év hihetetlenül mozgalmas volt. Szerintem ilyen mozgalmas évem még soha nem volt, és remélem, hogy az ezutániak is ilyenek is lesznek :)

Először is, az év sikerei, hogy ne felejtsem el őket és hogy lendületet adjanak az elkövetkezendőkben:
- Kibékültem anyával (március)
- Sikerült a forgalom végre, megszereztem a jogsit (március)
- Elkezdtem nagy döcögősen az új életem Egerben (április)
- Elkezdtem lovagolni (április)
- Letettem a cigit (május)
- Visszahíztam 42 kg-ról 50 kg-ra (márciustól decemberig)
- Sikerült a felvételi az EKF-re, mozgóképre (június)
- Egész nyáron a Pest-Miskolc-Eger vonalon ingáztam, megjártuk a Velencei-tavat, és úgy amúgy TTNy már eleve megér egy szmájlit :)
- Pipáztam a Népkertben (augusztus)
- Túléltem egy újabb gólyatábort (szeptember)
- Négyesfogat (szeptember végétől)
- Végigcsináltam a népszámlálást (október)
- Eddig 6 ötös (első félév)

Remélem semmit nem hagytam ki :)

Az év nagyobb eseményei:
- Aloha születése
- Újra Tibivel :)
- Elkezdtem életem egy új szakaszát az EKF-en
- Öcsémék eljegyzése

Voltak rossz dolgok persze. Voltak nehézségek, bosszankodások, nagy fájdalmak is, elvesztettem és "visszakaptam" embereket.
Ami ebből az egészből fontos, hogy nem szabad egy lábon állni, mert akkor nagyon könnyen felborul az ember élete. Sok mindennek kellett történnie és még több mindent tennem azért, hogy újra itt tartsak. Hogy értékeljem a fene jó dolgomat. Mert jó dolgom van.

No csak ennyi.
Sikerekben Gazdag, Boldog Újévet Kívánok!
És azoknak, akik értik: boldogság van és öröm :)

2011-12-24T09:27:00.001+01:00

Vééégre!
Fehér karácsonyunk lesz! :)

Ha már itt tartok:
Boldog Karácsonyt Minden Kedves Olvasónak! :)

Maradj talpon

2011-12-23T18:52:00.001+01:00

- Melyik hőst alakította Michelle Pfeiffer és Halle Berry is? (M.c.k...)
Tomi: Micimackó!

:D

2011-12-22T11:16:00.001+01:00

Most kitépem ezt az egészet, lerakom egy asztalra, és elkezdek végre foglalkozni a dolgaimmal.

Jaj, a matekos :P

2011-12-17T20:52:00.001+01:00

- Nem, nem, nem, nem...
- De, de, de, de...
- Nemszer végtelen.
- Melyik halmazon?
- A racionális és az irracionális számok halmazán.
- Deszer végtelen a komplex számok halmazán, há-há! Az kontinuum számosságú!

:D

2011-12-16T19:18:00.002+01:00

- Kisfiam, ne vágd már le a szakállad, olyan jól áll.
- De le szeretném, kíváncsi vagyok, milyen úgy...
- De olyan szép, hosszúkás formát ad az arcodnak.
- Fiam, egyet tanulj meg, mindig hallgass a nőkre.
- Köszi, apa, nagy segítség vagy...

XXV.

2011-12-16T19:16:00.002+01:00

Ma kivételesen reggel nyolcra mentem lovazni, szóval hatkor keltem. Frissen, enyhe álmossággal érkeztem Tárkányba és talán még soha nem ment ilyen jól a lovaglás, mint ma :) Peti végig dicsért, csak néhány dolgot kellett kijavítani, végig ott voltam fejben, na meg Gráci is félig aludt még. Megbeszéltük Petivel, hogy a közeljövőben megpróbáljuk pénteken reggelente megoldani a dolgot, mert így haladok igazán. Meg azt is, hogy januárban közepe-vége felé már elkezdhetem a vágtát, ha minden jól megy... No meg az is előkerült, hogy ugye én ősszel már mentem volna terepre... Úgyhogy januárban az is meglesz!

Nagyon jó kis nap volt ez, olyan jól esik pihenni a sok tanulás után. Eredményesnek érzem a hetet :)

2011-12-15T13:49:00.001+01:00

Jó végre egy kis nyugi :)

Na.

2011-12-13T23:40:00.002+01:00

Szóval múlthéten szaktársakat korrepetáltam, ma meg a programtervező informatikus-tanonc szobatársnőmet.

Jól esik amúgy ez, na.

Jó érzés, ha nem téged tartanak az egyik leghülyébbnek a körülötted lévők (ahogy anno a BME-n, ugye).
Na.

Kreatív egyperces

2011-12-13T13:47:00.003+01:00

Ma új dimenzióba léptek az életemben a házi feladat hiányának mentségei.
Tibi: Azt mondtam geometrián, hogy a barátnőm megette a házimat.
- ???
Tibi: Hát egy kúpot kellett vinni, én meg azt mondtam, hogy cukrozott tölcsért akartam hozni, de a barátnőm megette...

:D

Képek

2011-12-11T18:02:00.001+01:00

Ők itt Ribanc és Puki de Kukkolina ("Kuki"):

Ő itt Kéjmaci az Agria Plázából:

Képek a Dombon:

Tárkány XXIV.

2011-12-08T19:26:00.001+01:00

Rég írtam már tárkányos bejegyzést, de sajnos az utóbbi időben nem is nagyon tudtam menni. Múlthéten beteg voltam (ezt meg is éreztem amúgy, fizikailag mintha még mindig nem lennék a maximumon, vesztettem kicsit az erőnlétemből), előtte meg szét voltam csúszva, már harmadik hete nem sikerült kimosni a ruháimat és vészesen fogyóban voltak a lehetőségek... Ja és pont akkor romlott el a szintmosógép.

Úgyhogy ma kicsit félve mentem, nem igazán tudtam, hogy fog menni. Az eleje szét is volt esve, agyban még valahol a ZH-k és vizsgák felhőjében jártam, Grácia meg úgy gondolta, hogy ha én is így, akkor ő meg aztán végképp így. Peti rám is szólt jó párszor, dehát igaza volt.
Aztán rendeződtem, mondta is a végén Peti, hogy látszott rajtam, hogy amint mondta, mi nem jó, máris azon voltam, hogy javítsam. Úgyhogy a végére, egész szépen ment, éééés Peti azt mondta, hogy már csak egy hajszálnyira vagyok a vágtától! :) :)
Erre csak annyit mondanék, hogy: Úúúúúúúú!

És annyira jól esett. De tényleg. Valahogy mostanában elfelejtettem, hogy mennyire jól tud esni. A friss levegő, a lovak, maga a mozgás, az, hogy oda kell koncentrálni, nem hatezer másik dologra, és nem utolsó sorban a társaság, hogy már ismernek, és amúgy is alapból mindenki kedves, aki lovazik (legalábbis itt) :)

Szóval belehúzok megint, aztán meglássuk :)

Na ki már megint...

2011-12-06T22:32:00.001+01:00

Addig nem is tudja amúgy az ember, hogy mit jelent igénytelennek lenni, amíg kényszerűen össze nem költözik egy igénytelen emberrel.
Szóval amikor itt ülök mellette az asztalnál, mert csak így tudok netezni, telefonál a pasijával és közben bőszen túrja az orrát és szétfricskázza. Igen. Kb. tíz perccel előtte gondolkodtam azon, hogy enni kéne.
Meg hogy egyszerűen képtelen beszerezni egy fülest, hogy ne az egész szoba az ő szarját hallgassa. Meg az animéit. Japánul.
Meg hogy 2-3 naponta ha lezuhanyzik, az nagy szó. Elmegy bulizni, reggel visszajön, úgy mosdatlanul, ruhástul bevágódik az ágyba, aztán döglik délutánig.
Meg amikor bejövök hétfőn reggel, és harapni lehet a bűzt a szobában. Fél órás szellőztetés sem vitte ki a szagot. Aztán bejövök kedd reggel, és nahát! Megint. Azt a lábszagot és izzadtságszagot...
Arról nem is beszélve, amikor a csávóval, akivel csalja a barátját, bejönnek ordítva hajnalban. Aztán meg itt játszódnak egymással, és reggel folytatják, takaró alatt, mintha mi teljesen hülyék és agyalágyultak lennénk, őket meg körülvenné egy buborék, amin mi nem látunk át, sőt a hangok se jönnének át.
És beszél a gépéhez, hangosan, mintha hallaná az az ember, akivel MSN-ezik. Értitek.

Szóval jól indul egy nap, és én annyira, de esküszöm, hogy minden erőmmel azon vagyok, hogy megtartsam azt a kitörő boldogságot, de bejövök a szobába, csak belépek az ajtón, és már kiköltözik az undor és utálat az arcomra.

Bulit tartott a hétvégén, egy rakás vadidegen ember volt itt úgy, hogy mi nem is tudtunk róla. A szekrények nyitva, a pipáim az asztalon, a cuccaim a polcokon. Ez meg kibaszott rosszul lát. De azért felhozza őket, mert ő így menő.

Azt hittem, a szarosan hagyott WC-ülőke túlment a határaimon, de nem.

Bele fogok ebbe fásulni.

Hm

2011-12-06T12:02:00.001+01:00

Ma filmesztétikán egy óra leforgása alatt elhangzott ez a három szó: pornó, lefeküdhetnek, kurva. Az órának egyébként semmi köze nem volt a szexualitáshoz :P

Sálálá

2011-12-04T13:44:00.001+01:00

Olyan jól tud esni egy kis csavargás Szandival a városban, nézelődés, vásárolgatás :) Ma nagyon hatékonyak voltunk, megoldottuk a zokni és harisnyaválságot, és még egy gyönyörű felsővel is gazdagabb lettem.

Jól esett, hogy felköszöntöttek, anya két napja, Tibi reggel, mások facebook-on :) Pedig tényleg nem tartom olyan nagyra a névnapokat, mivel én is folyton elfelejtem mindenkiét..

Dilemma

2011-12-03T19:41:00.001+01:00

*Ördögi kacaj*
Átléptem az 50 kg-ot. Az eszmei 52 kg egyre közelebb és közelebb van, és még csak most jön karácsony!

Egyébiránt továbbra sincs túl sok írnivalóm. Kicsit elhanyagolva érzem magam, de ez a hétvégéknek amúgy is súlyos sajátossága. Tanulgatással és beadandó-írással ütöm el az időt.

A fotós ambícióim is megvannak még, csak a gép nincs nálam sosem, amikor nálam kellene lennie. Erre nincs mentségem. Talán csak annyi, hogy mérhetetlen tehetségem van a saját hátam, derekam tönkretételéhez, mindehhez elég csak túlbecsülnöm a saját teherbírásom és alulbecsülni az út hosszát és meredekségét.

Mit is akartam még? Jaj igen. Válaszút elé kerültem. A szakirányválasztást első félév utánra tenni hihetetlen és előre megfontolt kegyetlenségre vall. Mindhárom érdekel, kettő felé húz a szívem és azon belül is világos számomra, hogy melyiket fogom választani, de szomorú vagyok, mert a másikat is akarom. A digi szakirányon túltengenek a filmkészítős-operatőr-rendezős-filmtöris-filmelméletes tárgyak, a másikon, a multin weblapszerkesztés-design-fotó-animáció-multimédiafejlesztés a jellemző. Digi vagy multi? Digi vagy multi?

Digi ...vagy multi?

Mindenféle

2011-12-01T14:48:00.003+01:00

Jaj, hé, azt nem is meséltem, hogy öcsém szombaton eljegyezte a barátnőjét. Sok boldogságot nekik innen is :)

A másik dolog: kedden megvolt a szakest, és szerintem egész jól sikerült. Ennek kapcsán pedig bejelentem, hogy a Ribanc mellé megérkezett Kuki is, az új pipám. Annyiban kapcsolódik egyébként az eseményhez, hogy igen nagy népszerűségnek örvendett a kedves szaktársak, no meg a négyesfogat körében, és egyébként is bele vagyok mostanság szeretődve.

Röviden

2011-11-28T21:09:00.003+01:00

Egyébként minden oké :)

Nem sok írnivalóm van, írogatom a beadandókat, eljárok lovagolni, voltunk színházban Tibivel (végre), ilyesmik.

Kicsit félek, mert sok a számonkérés és kevés az idő, de ebben igazából semmi váratlan nincsen.

Ja, és egyébként megoldódott :) A pénteki gyűlés kimondottan jól sikerült, kreatív pálinkát ittunk és csak úgy röpködtek az ötletek. Szóval amint sikerült összerakni a forgatókönyvet, továbbléphetünk a megvalósítás lényegi része felé :))

Már megint a koli...

2011-11-19T21:29:00.001+01:00

Hát ez hihetetlen... Egész hétvégén ezt a vinnyogást, visítozást kell hallgatnom, ami a szemközti a szobából jön.

Persze nem a hangszigeteléssel van a gond. Csak derogál becsukni azt a tetves, kibaszott ajtót.

Nem baj. Betti itt hagyta a hangfalát, úgyhogy amikor meghallom, hogy elkezdik a visítozást, akkor berakok egy KoRn vagy egy Children of Bodom számot. Elnyomja. Mire véget ér a szám, el is szoktak kussolni.

Faszom a sok agyatlan tesisbe.

Alkotni

2011-11-18T17:06:00.001+01:00

Tegnapelőtt filmelméleten az óra felében a tanárral beszélgettem és/vagy vitatkoztam, majd jutalomként nekem adta a Filmvilág februári példányát.

Amellett egyébként, hogy dagad a mellem a büszkeségtől, kicsit már-már strébernek érzem magam. De én nem nyalizok a tanárnak. Az egyik csoporttársammal ellentétben. Az elején a hideg kirázott még a hangjától is, mostanában inkább csak megvonom a vállam...

Szóval ja :) Szeretem ezt a szakot. A TDK munkám vagy egy nagyjátékfilm lesz, vagy egy filmelméleti munka.

A négyesfogattal kidolgoztuk a sorozat vázlatát, amit majd nemsokára leforgatunk és ha minden jól megy, le is adják egy-két tévében.

Hihetetlen alkotói szabadságot érzek, és ez valami fantasztikus. Azt, hogy bármit kitalálok, több oldalról számíthatok segítségre és támogatásra, eszközre. Az, hogy bármit kitalálnak, szíves-örömest segítek, mert ez nekem is segít fejlődni. Lobog bennem. Nem olyan, mint amikor annak idején megírtam egy novellát és tudtam, hogy a fióknak lesz, mert egyszerűen sehová nem tudtam fordulni vele. Aki hajlandó volt elolvasni, az nem tudott segíteni, aki tudott volna, az nem olvasta el.

Mondani akarok. Mutatni akarok. Azt mind-mind, amit tudok, amit tapasztaltam, amit megéltem, amit kigondoltam a világban a világról.

Izzé

2011-11-15T23:56:00.001+01:00

Majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy Móni utál. Tudjátok, az a Móni, a kedvenc szobatársam. Ugyanis ma eljött az a pillanat, amikor betelt a pohár. Tegnap is tetőztek nálam a dolgok, de ma eljutottam a végpontra. Tegnap ugyanis megkértem, hogy legyen szíves leszokni arról, hogy cipővel mászkál be. A válasz: Jaj, hát lehet, hogy vasárnap véletlenül egyszer cipővel mentem be. Mély levegőben lenyeltem azt, hogy "anyáddal szórakozz, bazd meg", és annyit mondtam: JÓ.
Ma kitakarítottuk a szobát Esztivel, ő felsikálta a fürdőt, ragyogott minden, szupcsi. Még mondtam is Esztinek, hogy fogadni mernék, hogy ez estére nem így fog kinézni. Takarítás közben Móni közvetett közreműködésének hála szembesültem életem legundorítóbb élményével, amit nem részleteznék, de higgyétek csak el. Már ezen felbasztam az agyam, és akkor este mennék be... hát persze, hogy össze volt rücskölve az egész nyamvadék fürdő. Úgyhogy szépen odaállítottam Mónit az ajtóba és mutattam neki, mint a rossz gyereknek, hogy "Gyere csak, nézd meg. Hogy néz ez ki? Így nézett ki délután? Miért nem lehet vigyázni rá?" Persze bedobta a "rossz a szemem" trükköt, amit hárítottam "De azt látod, hogy ez koszos, nem? Ha látod, akkor mennyiből tart a zuhanyrózsával kizuhanyozni? Legközelebb ezt tedd meg, kérlek, mert nézd meg, holnap jönnek ellenőrizni a szobát, ezt fogják látni megint, felírják, aztán a végén emiatt rúgnak ki a koliból, hogy nem vigyázunk rá eléggé..."
Majdnem sírt szegény a végére, most épp kint telefonál a folyosón fél órája, gondolom panaszkodik. Hogy fogja elmesélni? A gonosz, szemét szobatárs nem hagyja békén. Érdekel? Nem. Tényleg, állítom birkatürelmem van (haha). Az tény, hogy gyorsan felkapom a vizet, de aztán gyorsan le is nyugodok, ahhoz, hogy valakit ilyen szinten lecsesszek, nagyon sok mindent le kell dugni a torkomon. Legyen magának igénytelen.

Na de amiről eredetileg akartam írni, az a BME. De álmos vagyok már. Na majd egyszer :)

2011-11-07T15:13:00.001+01:00

Ez nagyon szép.

http://nemkutya.com/2011/11/hogy-miert-erdemes-elni/

Canon kamera

2011-11-04T20:37:00.001+01:00

Ez micsoda szépség!

http://www.pto.hu/post/1/5647

Beadandó film

2011-11-03T23:47:00.001+01:00

Mennyi időt meg lehetne spórolni azzal, ha időnként a konok ember hajlandó lenne belenézni a Súgóba... (legalább 2 óra szenvedést) (de neeeem, csakazértse) (aztán meg meglepődök) (bah)

Ősz

2011-11-02T21:48:00.003+01:00

Íme a mai adag :) (Vééégre erre is volt időm!)

Fogorvos

2011-11-02T17:32:00.002+01:00

*ördögi kacaj*
Megjártam a fogorvost! Meg is könnyeztem, de végre túl vagyok rajta. Még mindig nem érzem a fél arcom, de mihelyt kimegy belőle a zsibbadás, letámadom a hűtőt... Már hónapok óta nem tudtam bal oldalon rágni.
*ugrándozva és dalolászva elvonul*

Hja és feleannyiért dolgozik, mint egy átlag fogorvos.

2011-11-01T08:51:00.000+01:00

Egyszer mindenképp ülnöm kell egy ilyen lovon (a jármódja a poroszkálás).

Up: A boldogság hízlal :) 49.5!

Halottak napja

2011-10-31T20:04:00.002+01:00

Érdekes szembesülni azzal, hogy az elmúlt egy hónapban nem volt időm szinte semmire. Ma kezdtem el nézni az új évadokat a kedvenc sorozataimból. És kellemes érzés azért visszagondolni, hogy suli is volt, munka is volt, szórakozás is volt. Semmivel nem maradtam el behozhatatlanul és senkit nem hanyagoltam el. Ez remek dolog.

Ami még eszembe jutott: tegnap ahogy jöttem hazafelé, besötétedett. Furcsa érzés volt elbuszocskázni a világító mécsesekkel teli temető mellett úgy, hogy közben a fülemben szólt a Requiem egy álomért zenéje.

Gondolkodtam azon, hogy a következő gondolatot kifejtsem-e, de azért pár mondat erejéig. Emlékszem, a népszámlálás tantermi oktatásán (már megint a népszámlálás, olyan, mint egy friss párkapcsolat, amikor folyton a másikról beszélsz) az oktató kihangsúlyozta: az október elsejei 0.00 órai állapotot kell felmérnünk. Aki tehát ezután hal meg, azokat is össze kell írni, megfelelő részvéttel és óvatossággal persze. Beleborzongtam a gondolatba, hogy akadhat olyan valaki, aki abban a pillanatban él és októberben már halott lesz.
Eszembe sem jutott volna, hogy ismerni fogok ilyet. Vagy hogy ismerek majd olyat, aki ismer ilyet. Vagy hogy ez így mind.
Szóval így Mindenszentek előestéjén szánok mindhárom embernek egy-egy gondolatnyi időt.
Főleg Valika néninek, aki évekig betöltötte a nagymama szerepet az igazi nagymamám helyett.
Sajnálom, hogy csak beszéltünk arról öcsémmel, hogy meglátogatjuk őt és Pista bácsit, és nem mentünk el. Egy hónap sem telt el azóta. Tudom, hogy két éve nem láttam, de visszafordíthatatlanul eltűnt az életemből.

Egyébként, mennyivel őszintébben tud hangzani egy "sajnálom", mint egy "őszinte részvétem"...

Pipa

2011-10-28T21:04:00.002+02:00

Leszámoltam a népszámlálással!
Innentől mindenki le van tojva :P

Azért utolsó momentumként szép volt, mikor a tanárnő, aki két hete elküldött a picsába, most sűrű elnézéseket kért és elmondta, hogy túl vannak terhelve, igazából nem nekem szólt a dolog és nem volt szép tőle, hogy olyan hangnemben beszélt, amilyenben.

Tárkány XXI.

2011-10-28T08:20:00.001+02:00

Végre!
Nagyon-nagyon-nagyon hiányzott már :) Timivel és Gráciával voltam, kaptam dicséretet is, hogy mennyivel határozottabban megy most, mint egy hónapja. A sok "Dombra fel" lépcsőzés megtette a hatását. Volt most minden, megkérdeztem Timit, hogy szerinte mikor kezdhetünk majd bele a vágtába és azt mondta, hogy talán már januárban :) Nagyon jól éreztem magam, olyan nyugis volt minden, mint nyáron, és ugyanazzal a békés mosolykával jöttem el. Két hét múlva ismét, aztán hetente. Éljen! :)

Sikerélmény és cukiság

2011-10-26T20:56:00.001+02:00

Tele a város katicákkal :)

Ma filmelméleten a tanár kezében a beadandókkal így szólt:
- Akkor most felolvasnám a legjobbat...
Az első néhány szó után tudatosult bennem, hogy az az enyém :)

2011-10-24T00:45:00.002+02:00

Mire nem jó a statisztika :) Lám, egy sorstárs is olvassa a blogot, be is teszem szépen oldalra :)

Más kérdés az, hogy mi a retkes francért vagyok még ébren? Hm-hm...

Izé

2011-10-23T18:08:00.003+02:00

Kellett már ez :) Megérdemelt pihenés letudva.

Van egy szobatársnőm, aki hát... Elsőre sajnálja az ember. Rosszul lát szegény. De nagyon. Azt hiszem, már írtam róla, de amit mostanában művel, az túlmegy azon, hogy hangosan hallgatja a zenét, cipővel mászkál be a zuhanyzóba vagy hogy ordítva beszél (éjszaka is, amikor valamelyikünk már alszik).
Csalja a barátját. Méghozzá nem is akárhogy. Az egész flörtöléssel kezdődött, Eszter, az egyik szobatársnőm tanúja is volt a dolognak. Másnap az egész szoba meghallgathatta, amint töredelmesen bevallja telefonon a barátjának, még sírt is, meg ismételgette, hogy mennyire szereti és bocsásson meg. A következő bulin Eszter már azt láthatta, amint egy eldugott sarokban smárol ugyanazzal a pasival. Újabb nap, újabb vallomás - bár sejtésem szerint nem mondott el mindent (a füles csodája, hogy nem kellett végighallgatnom). Majd a rákövetkező héten felhozta a srácot, együtt filmeztek, bújtak, kimászkáltak a szobából smárolni (ha nem jöttem volna rá magamtól, hát a csávó hangosan ordítva és röhögve ecsetelgette Móninak, mikor a szobába visszatérve látták, hogy már alszom). Ha ez nem lett volna elég, még a filmezés előtt (a srác már itt volt) Móni nekiállt telefonálni a barátjával, ismételgette, hogy mennyire szereti és bőszen bájolgott vele ("jujjj, te hülye!").

Tudom, hogy semmi közöm hozzá, de nekem ettől felfordul a gyomrom.

Ja és onnan jutott eszembe, hogy minden vasárnap délután itt lóg a barátja (ahogy most is).

Face

2011-10-23T10:10:00.001+02:00

Nem kellene, hogy zavarjon, de folyamatosan a pofámba libben a következő:
Legalább hét ismerősöm profilképét én készítettem (nem sikerült mindenkit összevadászni a "zenekarból", akiknek fotóztam, így lehet, hogy ennél is többen vannak). Ingyen dolgoztam. Annyit minimum elvártam volna, hogy alábökjék a nevem, mert nem amatőr munkák (már olyan értelemben, hogy nem egy kompakttal kattintottam el hat képet - két órás fotózás volt). Ami szívfájdalmam, hogy 80 fölötti lájk érkezett mindegyikhez. Nem tüncibabákról beszélünk, a többi képük alatt maximum 10 van. Ennek tükrében az, hogy nekem ez egy hatalmas reklám lett volna...
Igen, tudom, hülye vagyok, fasznak adok ki a kezemből nyers képeket.
Ebből is tanultam.

Bikóz

2011-10-23T00:05:00.002+02:00

Hm. Hol is kezdjem.
Fura dolog kidugni a fejem a népszámlálás szarából és körülnézni, hogy baze! Más is van!

Hol is kezdjem. Hétfőn lesz egy jó kis megbeszélés, ahol jól megbeszéljük a négyesfogattal, hogy mit fogunk csinálni az elkövetkezendő időben.
Aztán.
Thrillen útjára indítottam egy második karit, és rá kellett jönnöm, hogy a legjobb hely egy-egy kari kibontakoztatására az bizony az a klán, ahol most vagyok. Adott a helyszín, és ami a legszebb: adottak a userek. A legtöbben eszméletlenül jól játszanak, 40 főből 30 aktív, és igaz, hogy inkább belsőn, de szemet és képzeletet gyönyörködtető reagok születnek folyamatosan. Annak ellenére, hogy most sokan vagyunk úgy, hogy nehezen jutunk el a játékig. Úgyhogy ennek örülök :)

A suliban megszülettek az első sikerélmények, szeretem ezt a szakot, imádom az óráimat, még azt is kezdem megszeretni, ahol utáltam az elején a tanárt. És van őszi szünet. Anyám. A BME-n hírből se ismerik ezt a fogalmat.

Lovaglás! Csütörtök! Yeah!

És végül: szép dolog, amikor egy pár azon veszekszik, hogy ki mutatja ki jobban, mennyire szereti a másikat. Valójában nem ez volt a konkrét ok, de egyértelműen ez állt a háttérben.

+ gondolat:
Nehéz nekem rólad írnom. Ahogy az újrakezdésnél a nyálas beceneveket és az állandóan egymáson lógást elhagytuk, úgy téged sem szívesen beszéllek ki a világnak. Sem azt, hogy kérés és szó nélkül segítettél kihordani a borítékokat, sem azt, hogy valahányszor kiborítottak, este felmehettem hozzád. Sem azt, hogy milyen szívesen és örömmel próbálsz a kedvemre tenni vagy hogy hetek óta készültél a csütörtöki randira, ami végül is egy tanulság volt amellett, hogy sajnos rosszkor volt. Be kell látnod, hogy mindig is nehezebben fejeztem ki az érzéseimet, kivéve, amikor szét voltam csúszva és rád zúdult az a töméntelen ragaszkodás, ami végül is sem egészségesnek, sem kellemesnek nevezhető nem volt, még ha kényelmesnek igen is.
Oldalakat írhatnék és órákig beszélhetnék, de a végén úgy érezném, hogy kiadtam magam. Tudom, hogy ez nem fair veled szemben. Úgyhogy ezt most kiteszem ide, és vedd tudomásul.
Így.

Jajjjj

2011-10-20T14:31:00.002+02:00

Ma egy jót nevettem ezen:
http://www.youtube.com/watch?v=u9LOxIzJqKc
Amit jó jelnek tekinthetünk. Nagyon jó jelnek.
(Néhány napja még csúnyán felidegesítettem magam rajta - nem egészséges dolog számlálóbiztosnak lenni. Nagyon nem.)

Tök jó

2011-10-20T13:56:00.002+02:00

Az imént izomból fültövön vágtam magam a szekrényajtóval. Nem való nekem ez a gyorsan készülés, egy nőnek nem elég egy óra arra, hogy összekészüljön egy randira, kérem szépen!

Egyébként vége a hétnek, és rendeződni látszódnak a viszonyok, és lassan vége a népszámlálásnak, és elkezdtük végre aktívan tervezni a filmezős munkáinkat és ez úgy összességében véve tök jó :)

2011-10-19T20:47:00.000+02:00

Antiszociális vagyok.

Romantika

2011-10-19T17:02:00.001+02:00

- Nézd már azt a foltot, ahol átsüt a nap, úgy néz ki, mintha egy fényes lény lenne.
- Vagy egy fényes szív. Madár. Angyal.
- Vagy egy tüdő.

2011-10-18T10:28:00.001+02:00

Nekem ehhez a naphoz nincs kedvem.

Népszámlálás - the final countdown

2011-10-17T14:38:00.001+02:00

Amikor ma a felülvizsgálóm azt mondta, hogy felüdülés volt az én borítékjaimat ellenőrizni, mert szép sorban voltak a kérdőívek és rendben volt mindig mindegyik - na akkor azért az arcomra szökött egy büszke mosoly.

Bah

2011-10-14T20:26:00.001+02:00

Egyre jobban értem, honnan ered azoknak az embereknek az embergyűlölete, akik szakmájuk szerint idegen emberekkel kerülnek kapcsolatba röpke időkre.

Kezd kurvára elegem lenni az olyan emberekből, akik különféle összeesküvéselméletek révén akadályozzák a munkámat. Már a 100. olyat hallom, hogy ez alapján őket visszakeresik. Ki a szart érdekelnek? Ki áldozna arra időt, hogy őket visszakeresse? Miért tennének ilyet? Értem én, hogy mindenki a világ közepének képzeli magát, de miért nem jönnek rá, hogy mások számára totál érdektelenek?

Ma vitatkozott velem egy néni, nem volt hajlandó megadni a születési dátumát senkinek. A végén kicsikartam belőle, azzal, hogy ha nem mondja el, akkor úgyis visszaküldenek. Nekiállt vitatkozni, hogy születési adatok alapján visszakeresik. Legszívesebben ordítottam volna, hogy "KI, BAZD MEG?!"
Két hete csinálom ezt, de olyan idegbajos vagyok, hogy már én szégyellem :( Rengeteg ilyet kell elnyomnom, és mosolyogni és bólogatni, hogy közben ők kinyögjék, ami nekem kell.

Egyre több ilyen van. És elegem van. Komolyan, emberek.
Egyszerűen kikészíti az embert idegileg és fizikailag is. Ma mentem vissza negyedjére egy címre, ahol még ma se jött ki senki, pedig már hagytam kétszer cetlit is. Egy másik helyre harmadjára mentem vissza, végre két lakásba beengedtek a nyolcból.

Hja, és ma összeakadtam az első elpoénkodott kérdőívvel. Ha-ha-ha. Kurva vicces, hogy írhatom át az egészet egy új lapra. Ha-ha-ha.

Különben pedig, ne traktáljanak a paranoid szarságaikkal, csak hagyják, hogy végezzem a munkám. Na.

(Szintén érvényes a múltkori bejegyzés főmondata: Nem mindenki ilyen és mély tiszteletem a kivételeknek)

Száncsájn

2011-10-11T15:31:00.001+02:00

Juhé, van hűtő, be van üzemelve, van kulcs, jön a kánaán, s boldogság és a... Azért a fűtésnek is örülnék.
Tudom, tudom, még nincs szezon.

Ma is népszámlálás, holnap "szünet", aztán csütörtök-péntek-szombat-vasárnap. Ha minden jól megy, jövőhétre alig marad valami :)

2011-10-09T20:27:00.002+02:00

Na, ma azért volt értelme kimenni :) Végre látom, hogy haladok... És az emberek is normálisak voltak a mai szórásban.

Elszaladt ez a hétvége.

Népszámlálás

2011-10-08T12:00:00.003+02:00

Először is kihangsúlyoznám, hogy az emberek nagy hányada teljesen normálisan kezeli a népszámlálást. Sokan beinvitálnak, leültetnek, nem kötekednek, nem morgolódnak. Sokan, akik önkitöltést választanak rendben, szépen ki tudják tölteni, ahogy le van írva.
Az alábbi nem rájuk vonatkozik.

A másik fele a birka.
Az egyik közli, hogy ő nem vesz részt a népszámlálásban. Amikor elmondom, hogy kötelező, meglepődik. Hozzátenném, hogy a kora alapján ez nem az első népszámlálása.

A másik elmeséli, hogy ő szeretne becsületesen részt venni az egészben, ezért a fiát be tudjuk-e írni hozzá, mert Pesten lakik, nincs bejelentve és összetépte a papírt, hogy ezzel nem foglalkozik. Amikor meghallottam azt a szót, hogy összetépte, görcsbe rándult a gyomrom. Rengeteg pluszmunka nekünk, ha valaki ekkora gyökér.

A harmadik meglepődik, amikor elmondom, hogy 16-ig lehet önkitöltést csinálni. "De miért? Nem 31-ig? Én úgy tudom."
Amikor már századjára mondom el, hogy HIÁBA TUDJA ÚGY, HA NEM ÚGY VAN, akkor legszívesebben hozzátenném: senkit nem érdekel, hogy hogy tudod, mert ÉN erről kaptam egy útmutatót, volt egy tantermi oktatásom és számon is kértek belőle. (Értsd: Ne okoskodj már, bazd meg!) De nem, persze udvariasnak, kedvesnek kell lenni. Nem értette meg, hogy 16-ig lehet. Mit nem lehet ezen megérteni? 17-ig összeszedjük és onnantól már mi megyünk be mindenhová. Ennyi. Így van kitalálva. Pont.

Sokan nincsenek otthon, vagy csak fütyülnek rá, hogy csengetek.

Persze, visszatérve az első bekezdésre, a legtöbben készségesek, kedvesek, ha nem olvasták el a tájékoztatót, akkor végighallgatnak, megértik, átgondolják. Sőt volt nem egy, aki meglátott az utcában és kijött elém, hogy de jó, hogy jövök, akkor menjek már be hozzájuk és töltsük ki. Volt olyan is, aki tudta, hogy a szomszédja már nehezen mozog, vagy más probléma miatt lenne gondom vele, és átjött velem, segített.
Szóval jó tapasztalat is van egy rakás.
De sok munka van ezzel. Lehet, hogy könnyűnek tűnik, de rengeteg a cím, rengeteg az olyan cím, ahova többször kell visszamenni, stb. Ráadásul vadidegen emberekkel, az otthonukban kell beszélni, tudván, hogy épp megzavartam valamiben őket és ugyan 15-20 perc 4-5 kérdőív kitöltése, akkor is. Ja és persze az sem mindegy, hogy mikor megyek, hiszen az emberek többsége dolgozik, csak este vagy hétvégén van otthon - vagy akkor sem.
Főként az a gond, hogy nem tudok mikor pihenni. Délelőtt suli, délután-hétvégén munka.
Persze nem tart sokáig (31-ig ugye), de pihenés nélkül már egy hét is egy örökkévalóságnak tűnik.

És így utolsó mondatként: Tudom, ne nyávogjak, örüljek, hogy van. Hát én örülök, egy hónap múlva még jobban fogok örülni, csak most egyszerűen fáradt vagyok.

Wííí

2011-10-05T19:45:00.003+02:00

Ez a nap ilyen nabazzmeg.

Merthogy, nekem, az okos infósnak, két és fél hétbe telt, hogy rájöjjek (sőt, az öcsém adta a tippet, hogy próbáljuk ki), hogy ha netet akarok megosztani wifis gépek között, oda nem kell router.

Kb. 2 percembe telt belőni Betti gépén a hálózatot internetmegosztással. Két és fél hét szenvedés.

Már csak hűtőnk legyen, és kész kánaán (száncsájn hepinesz)

Szép lassan minden...

2011-10-05T14:32:00.001+02:00

Meg tudtam végre csináltatni a kártyát, éljen!

Rendes volt a délelőtti portás bácsi, elmeséltem neki, hogy hogy lebaszott az esti portás néni, erre legyintett, hogy nem kell foglalkozni vele, aztán elmondta, hogy kihez forduljak, hova menjek, még nincs itt, de nemsokára... Na :)

Khm

2011-10-04T22:39:00.000+02:00

Szóval ott telt be a pohár, amikor hétfőn úgy aktiválták a mágneskártya rendszert, hogy a kártyák tíz százaléka (köztük az enyém) nem működött. Ma este már lebaszott a portás néni, hogy hogy gondolom én azt, hogy nem aktiváltattam XY-nal ma délelőtt. Mondom neki, óráim vannak délelőtt. "Hát hagyjon ki egyet".

Az utolsó csepp, emberek.

Ugyanis bentről kifelé meg kell várnom, amíg jön valaki, akinek működik a kártyája. Igen. Addig nem jutok ki, mert a portásfülke két ajtónyira van.

Se hűtő, se net, se ki, se be. Nekem meg tele a tököm ezzel az egésszel.

Első munkanap

2011-10-02T20:16:00.000+02:00

Két párbeszédet emelnék ki a titoktartás jegyében teljesen névtelenül, utalások nélkül:

- ...Bedobtam ide egy levelet is...
- Levelet? Mikor?
- Még a múlthéten, 27-én.
- Nem érkezett semmilyen levél.
- Biztos, hogy bedobtam.
- Innen nem szoktak eltűnni a levelek.

Persze, logikusan, ha az előtte és az utána lévő ház postaládájába bedobtam a levelet, gondoltam, mekkora muri lenne az övét kihagyni. ... -.- ...

- Vallása?
- Kötelező megadni?
- Nem.
- Akkor megmondom...
:D

Egyszóval volt jó és rossz tapasztalat is, meglássuk, hogy alakulnak a továbbiak.

Ja és az, hogy lerobbant a buszom, amivel jó korán fel akartam érni Egerbe, az egy külön öröm volt... Ahogy az is, hogy mivel Agria Volános volt a busz, hiába Emődön robbantunk le, Egerből küldtek mentesítő járatot... Bár két óra késés, hát mi az a MÁV késéseihez képest? Legalább átolvastam még egyszer az útmutatót.

Ki érti ezt

2011-10-01T14:32:00.003+02:00

Megállok, kiborulok, azt motyogom, hogy lehetne minden kicsit egyszerűbb, aztán továbbmegyek.
Ha az ember mindent a kezében akar tartani, csak hogy biztosan minden rendben legyen, annak velejárója, hogy csak rohan...
Azért ilyenkor jó, hogy szeretem, amit tanulok, szeretem, amit csinálok, szeretem, akikkel vagyok. És közben hiányoznak, akiket szeretek és amiket szeretek...
Ki érti ezt.

Hétvége

2011-09-30T19:21:00.000+02:00

Hazajöttem végre :) Itthon van az egész család, élvezem a korlátlan net lehetőségeit (ez de gáz a mai században), a hűtő örömeit (hát szintén), rendeződnek a dolgok, szóval hepinesz száncsájn :)

Azért az igen nagy pofon volt, amikor csütörtökön érkezett egy levél, hogy a tisztelt hallgatók jó lenne, ha bejárnának órára... Hát mi ott voltunk... Fél óra várakozás után jó hogy elment mindenki a dolgára. Egy rakás e-mailt kapott a tanulmányi előadónk is, meg a tanár is, ebből kiderült, hogy mi hiába voltunk OTT, ha a tanár egy tök másik, hasonló nevű épületben volt (Érsekkerti - Érsekudvari -> Direkt szóltak nekünk a tanszéki bemutató alkalmával, hogy ne keverjük a kettőt, erre a tanár keverte össze...)

Hétfő, kedd, szerda, új-péntek, elő-szombat, szombat, vasárnap...

Életjel

2011-09-28T14:48:00.002+02:00

Rohannak a napok, nincs a koliban netem (egy csatlakozó van ugye, ahhoz se nagyon férek hozzá), úgy összességében még mindig nagyon tetszik a szak, még mindig bírom a szaktársaimat, még mindig jól elvagyunk a szobatársakkal (egyet leszámítva), tegnaptól elkezdődött a népszámlálás kézbesítési fázisa, szenvedtem a neptunnal egy sort (mire kiderült, hogy egyszerűbb lett volna bemenni a neptun-csoporthoz), nem sikerült beszélnem egy ideje se a családdal, se Szandival, egyszóval ha lenne netem (aminek hiánya igencsak megnehezíti az életem), akkor minden rendben lenne :)
Bár így is minden rendben. Kicsit azért ideges vagyok, és tényleg percre be kell osztani az időm, hogy mindenre jusson. De vannak célok, tervek, van munka, van jóféle tanulnivaló.
No.

Szombat

2011-09-25T11:45:00.001+02:00

Szeretem az ilyen nyugis napokat, mint a tegnapi. Szép lassan, nyugodtan hömpölygött el a nap, voltam végre könyvtárban, kivettem egy rakás könyvet, miközben polcról polcra végigjártam a termeket. Nagyon jó volt, a legjobb kikapcsolódás a világon. A második kedvencem az Alexandrák hasonló szintű végigjárása (még nem találkoztam bunkó alexandrás eladóval), csak az nagy mennyiségű pénz otthagyásával jár.
Aztán olvastunk az Érsekkertben, egyszer majdnem el is aludtam, az esti aranyköpések egyike pedig egy 20-as sebességkorlátozó táblához köthető ("Ide csak húszan jöhetnek be. Most addig kell itt állnunk, amíg jön másik 18 ember...").
Nem is tudom, mikor volt utoljára ilyen kiadós, pihentető hétvégém. Rám fért ezután a nehéz hét után.

Tárkány XX.

2011-09-22T21:44:00.002+02:00

Ez egy jó kis nap volt. Már csak annyi választja el a tökéletestől, hogy a khm szobatársam ordibál a telefonba valakinek már több, mint fél órája... Igen, az egyik már korántsem olyan szimpi, mint volt. Finoman szólva. Hét eleje óta átcsapott a "szegényből" a "takarodj már haza, hogy legyen egy kis nyugtom és ki tudjam takarítani a fürdőt úgy, hogy legalább két napig ne úgy nézzen ki, mintha valaki piros szöszökkel hányta volna tele" állapotba.

Na de.

Jól esett végre lovagolni. Egy hónap alatt sokat felejtettem és a fizikumom is gyengült, bár azt hiszem inkább azzal volt a gond, hogy ez a dombra fel, dombról le naponta többször nem annyira jó buli. (Végre kiment...) De ez is csak idő kérdése, majd hozzászokom és jó lesz :)
Ma csak alap dolgokat ismételtünk át, Timivel és Gráciával voltam. Timi kegyetlen. Mármint a jó értelemben. De akkor is az. Olyan izomlázam van, hogy ihaj, ráadásul a tanügetéssel sikeresen szétvertem a fenekem, pedig már kezdett jobban lenni. De lovak között voltam, jó társaságban, nyugiban, kicsit ugyan nyűgösek voltak a lovak is (később kaptak enni a megszokottnál), meg az emberek is (csak beköszöntött az ősz így szeptember végén), de úgy igazán az számított, hogy végre egy rutin a héten, ami már ismerős. Sokat beszélgettünk utána Timivel, csak mi ketten maradtunk (a többiek elmentek terepre, nyá), közben a levegő is lehűlt. Elmerengtem azon, hogy milyen lesz majd télen, hóban lovazni.
Már sötét volt, mikor Petiék visszaértek, beírt két hét múlvára, aztán Timi majdnem a koliig felhozott kocsival.

Fáradt vagyok, kimerítő volt ez a hét. Fasza, pörgős hét volt, de azért kimerítő.

Most kirugdosom a szobatársam a folyosóra (visszajött), aztán elmegyek aludni.

(Icecat mit csináltam, hogy IP-ről bannoltál?...)

Röviden

2011-09-22T13:52:00.001+02:00

Á, tök jó arcok a szaktársaim :D Teljesen normálisan lekezelték a fáradtságkor keletkező hülyeségemet.

Ma van a fák éve.

Ez kb. egész nap kitartott :D

Amúgy pedig, Klaudia beszélt Ádámmal (csak hogy nevesítsem a négyesfogatot: Ádám, András, Orsi és én), és szerinte nagyon lelkes, úgyhogy megnyugodtam :)

Még pár óra és irány Tárkány.

Napi okos

2011-09-21T23:05:00.000+02:00

- ...aztán egyszer beájulok ide.
- Ó, ne aggódj, majd ha meglátlak, berugdoslak a bokorba, aztán betemet a hó, úgyis jól szigetel.
- És odateszünk melléd egy táblát, hogy "5000-ért bármit vállalok".
:D

Egy másik kedvenc, ez nem saját (a mateizmus egyik első párbeszéde):
- Berakok egy mosást.
- Kijön egy adag? Befér mellé az enyém is?
- Nem.
Előkerül a mosnivaló, öt zokni és öt nadrág.
- De emellé befér az enyém is.
- De ez fehér.
- Tarka mosást rakok be.
- De ez fehér.
- Nem lesz semmi baja, 40 fokon mosom ki.
- De ez fehér.
:D

Szintén a mateizmus:
- Örülsz, hogy látsz?
(bár ez már inkább belső poén :D)

Egyébként kissé lankasztó, hogy a többiek feleannyira sem lelkesek, mint én. Így a BME után két tapasztalatot is felmutathatok:
1. Az itteni előadók baromi jók. Legalábbis a mieink. Eddig. De már csak három órám lesz holnap, szóval már azért nyilatkozhatok. Olyan előadókra finnyognak a diákok, akikért kezüket-lábukat törnék a BME-sek. Nincs hadarás, nem szarják le, hogy le tudtuk-e írni, sokan közvetlenek, van olyan tanárom, aki már most próbálja megtanulni mindenki nevét.
2. Az "ó én bőven ráérek még aktivizálni magam" típusú hozzáállás nem célravezető. Én évekig játszottam ezt a BSS-sel, semmire nem jutottam vele. Az, hogy van még három évem itt (jó esetben, ugye) (sőt, legjobb esetben) nem olyan sok ám. Sitty-sutty elmegy.

Ja és én hiába akarok minden órára bejárni, ha a tanárok nem jönnek be órát tartani.

:)

2011-09-20T17:15:00.001+02:00

Összeálltunk négyen, hogy akkor mi majd jól bedolgozzuk magunkat a L. tévéhez, már tervezgettünk, elkezdtük lebeszélni az időpontokat. Volt egy közös óránk Klaudiával, feldobtam neki a dolgot, hogy szeretnénk majd mi is bejutni a tévéhez és mi a teendő ilyenkor. Rögtön hívott, most mennek ők is megmutogatni magukat, hogy megvannak még és szeretnék folytatni a munkát, bevisznek engem is. Az lett az eredmény, hogy mi négyen betanulunk az ő kezük alatt, aztán ha már nagyon ügyesek vagyunk, akkor kiválhatunk és önálló műsort szervezhetünk :)
Mondtam már, hogy tetszik itt?
Ha minden jól megy, csütörtökön megyek lovagolni (most már majdnem teljesen biztos :) )

:)

Első nap az iskolában

2011-09-19T19:01:00.001+02:00

Huh, hát nagyon röviden.

Egyelőre megy a tervezgetés, szobán belül is, a szakon is, a szakkal kapcsolatban is, meg persze egyéb társasággal is. Egyelőre mindenki normális, kedves, már akinek annak kell lennie, bár tény, hogy a szakomon már a gólyatáborban összerúgtam a port két szaktárssal, akiket azóta is rühellek. No de ez mellékes :D Rengeteg dolog van, ami jó lenne, ha összejönne, pl. ha meg tudnánk ismételni a szobatársakkal a tegnap esti kintpipázást, vagy a szoba-avatót, meg... vagy hatezer dolog még. Kapkodom a fejem össze-vissza, de persze majd szép lassan kialakul minden.
Szeretek itt, eddig tetszik minden. Tény persze, hogy hiányoznak a BME-sek, azokon belül is legfőképp azok, akik TTNY-hez köthetőek. Valahogy lélekben még mindig BME-s vagyok. De persze adnom kell az EKF-nek is esélyt, hiszen nagyjából a gólyatábor, meg ez az egy nap volt, hogy belopja magát a szívembe. Az tuti, hogy egyelőre jó úton halad.
Egy jó kis lovaglás csütörtökön, és helyreáll a rend.

Friss

2011-09-16T15:41:00.001+02:00

Háhá!
Most valami csoda folytán elér ide a C épület wifi jele, és még működik is, éljen :D
Találkoztam két szobatársnővel, nagyon jófejek, aranyosak, közvetlenek, szóval minden rendben eddig :) Kiderült, hogy van egy kis hűtő a közös konyhában, ahova tudunk pakolni, amíg megérkezik a másik nagy is. Az egyik szobatárnőtől pont kaptam amúgy UTP kábelt a nethez, meglett a csatlakozópont is, jól eldugták :P
Amúgy mivel most lett felújítva a koli a nyáron, vadi új matracaink és ágyneműink vannak... Lassan le kéne baktatnom a dombról kajáért.

Hja, pénteken nincs órám és minden nap végzek fél2-kor a szerdát leszámítva, amikor estére még vissza kell majd mennem... Na jó, befejeztem :D

Első nap fősulisként

2011-09-16T11:23:00.001+02:00

Na, hát sikerült minden.
A tanszéki bemutató érdekes volt, de nem úgy érdekes, hogy éééérdekes, hanem tényleg érdekes. Nagyon motiváló volt és lelkesítő, meséltek pár mondatot a főiskoláról, sokat a szakról és arról is, hogy merrefelé lehet majd elhelyezkedni. Én annyit mondanék: bármiben, ami média. Ez hatalmas részt ölel fel, és már a tanulmányaim alatt is rengeteg lehetőségem van kipróbálni magam (kezdve a főiskola közszolgálati tévéjével, a Líceum tévével), úgyhogy feldobódva jöttem ki a teremből.
Ezután jött az általános tájékoztató (ami dögunalom volt, főleg úgy, hogy már jártam egyetemre - ennek ellenére csendben végigültem ellentétben néhány bunkóval, akik mögöttünk pofáztak meg telefonáltak), majd beiratkozás.
Beiratkozás után rohanás le a koliba, még szerencse, hogy csak egy köpésnyire volt a kettő egymástól. Gyors beköltözés, át a C épületbe, mert a koliban nincs net (azt hiszem, ezt így nem hangsúlyozom ki eléggé. NINCS INTERNET! *sikít*), felvettem az összes tárgyam (ollé!), utána öröm-boldogság.
Óriási szerencse, hogy volt segítségem a rengeteg cuccommal, mert ez így halál lett volna. A távolsági buszig egyedül kellett kivinnem az öt táskát, és szerintem a mostani adaggal sikerült elérnem a fizikai határaimat - olyan értelemben, hogy szép lassan, minden egyes cipekedéssel egyre közelebb és közelebb léptem hozzá, és most értem el AZT a pontot.

Egyébként, kicsit Schönherz érzésem van a koliban. Gyönyörű, a szobák tágasak, DE
- nincs internet (ez már biztos, bár azt mondták, lesz/van csatlakozó a szobában, én nem találtam meg)
- nincs hűtő (közös nagy hűtő van, külön-külön kulcsra zárható rekeszekkel - ez rendben is lenne, ha lenne kulcsom/kulcsunk bármelyikhez, de egyelőre semmi hír a dologról)
- az egész épületben nincs dohányzás (de itt tényleg, nem úgy, mint TTNy-ben, mert nagyon érzékenyek a füstjelzők; na most, elvileg ez hidegen kellene, hogy hagyjon, de basszus, a Ribanc!) - viszont erre még ma reggel kitaláltam egy kerülő megoldást :D Azaz:
Ami még előny, hogy saját WC-nk és fürdőnk van, minden szobához egy-egy. Na ennek baromira örülök, teljesen hiper-szuper, az egész egy nagy "doboz", de a kényelmes értelemben. Van szagelszívő is, meg minden. Szagelszívő. Füstelszívő :D ...

Szóval most a C épületből netezek, ami egy köpésnyire van a kolitól, és igazából kibírható a dolog, csak azért más szobából, ágyból netezni és más állandóan mászkálni emiatt... De majd biztos kialakul minden, ahogy anno TTNy-ben is (ahol ugye az első hétvégén szintén egyáltalán nem volt hűtőnk, és az volt a mázli, hogy az egyik szobatársnő hozott).
Egyelőre azt az ismerős pánikot érzem, amit a blog első bejegyzésében ecsetelgettem aznap, amikor felköltöztem Egerbe Tomiékhoz. Nem találkoztam még mindig a szobatársnőkkel, nincs net, nincs hűtő, nincs pipa.
Na most a terv a következő (épp most sétált el előttem egy FILA táska):
1. kinetezem magam a C épületben
2. pipa a koli előtt
3. lemászok bevásárolni, és májkrémen élek, amíg ki nem derül, honnan lesz hűtőrekeszünk (de, rákérdeztem már, elvileg jön még egy hűtő)

Jaj igen. Ugye mi fent vagyunk a dombon néhány épület társaságában. Aki nem tudná, ide gyalog járunk fel. Az én óráim persze nem itt fent lesznek, hanem lent, és tudtommal nagy bolt is csak lent van, de ennek majd utánajárok. Úgyhogy tegnap is kigyalogoltam a lelkem, meg ma is, már most, és még le se ment a délelőtt.

Szóval majd beáll szép lassan minden. Az tuti, hogy gyönyörű a koli és így még az is csak kicsit zavar, hogy a három lány (már megint) előbb költözött be, mint én, befoglalták a jobb fekvésű ágyakat és az egyikük ügyesen a logikusan hozzám tartozó asztalt foglalta el (minden ágy lábánál van egy asztal, na most így nekem a szoba másik végébe kell majd átmászkálnom, de azért megpróbálok beszélni vele... bár annyira nem lényeges, nem tervezek a szobában tanulni).

Ami fix: minden órára be fogok járni. Tudom, hogy már terveztem ezt annak idején is, meg hogy mindenki ezt mondja. Majdnem mindenki. De én borzasztóan unatkoztam egy év alatt, már nem szó szerint, hogy ültem, néztem ki a fejemből és merengtem az élet nagy dolgairól, meg hogy de szar nekem. Hanem hiányoztak a kihívások, az új ismeretek, az a büszkeség, amikor sikerül, sőt JÓL sikerül egy ZH vagy vizsga. Dolgoztam, meg utána rengeteget mászkáltam, és persze megvoltak a sikerélmények, de borzasztóan hiányzott a suli. Mindig úgy éreztem, hogy ha már dolgozom, akkor olyat dolgozzak már, aminek nem nyúlja le majdnem a felét egy szövetkezet, és talán még szeretem is. Na, ami kicsit kreatívabb annál, minthogy kerekek széléről hántom le a felesleges műanyagot.

Ennyi. Az én nagy bölcsességem felétek: tanuljatok, amíg lehet, mert bármennyire is úgy tűnik, hogy nem, az a legkényelmesebb.

Napi rövid

2011-09-14T11:22:00.000+02:00

Öt telepakolt táska vár arra, hogy holnap buszra szálljak vele.
De rég volt utoljára, hogy tíz hónapot laktam egyfolytában ugyanott! Az ember nem is gondolná, mennyire megterhelő, amíg nem kerül ilyen helyzetbe.
Kéne egy kocsi.

Aludni kéne már

2011-09-13T01:07:00.002+02:00

Szóval az van, hogy mindenem a beköltözésen, a beiratkozáson és a tárgyfelvételen pörög, köszönhetően annak, hogy ez így mind egy napra került. Ami jó, mert legalább csütörtök este úgy alszom majd, mint a tej. És rossz, mert hiába tudom, hogy minden, de minden rendben lesz, mindenhová odaérek, a cuccom megvár, sőt bepakolni, felvinni is sikerül mindent, ami kell, és a tárgyaimat is sikerül majd felvenni, akkor is ezen jár az agyam, éjjel-nappal, megállás nélkül, egyszerűen nincs nyugtom. Ez főleg éjjel zavaró.
Le kéne kötnöm magam.

Hiányzik a lovaglás. Borzasztóan.

Hm

2011-09-12T17:03:00.000+02:00

Végre rendet raktam az Egerből lehordott cuccaim közt (egy előnye azért van annak, hogy öcsém nem lakik itthon - szépen bedobtam hozzá mindent és mostanáig nem zavart senkit). Meglepően kevesebbnek tűnik, mint amennyinek akkor tűnt, amikor hordtam lefelé. Itt valami turpisság van.

Nna

2011-09-11T23:25:00.001+02:00

Elkezdtem újra HIMYM-et nézni. Kezdődhet a suli :)
(Még egy hét :( )

Megbízás

2011-09-10T23:09:00.000+02:00

Na szóval úgy alakult, hogy ma letudtam Pestet. Persze az, hogy már megint arra keltem, hogy HOL VAGY?! nem esett túl jól (mostanában már irreális félelmeim kezdenek kialakulni az alvás-ébredés körül), de azért túlestünk az első megrázkódtatáson (miszerint még mindig nem vagyok Pesten) és kitaláltuk a megoldást. Ugyanis Adri drága azt hitte, hogy szombaton van 11.
Na de sikeresen feljutottam Pestre, és igazából nem is volt baj, hogy késtem négy órát, mert öt órán át sminkelte az egyik lány a többieket. Jó volt, az elején izgultam, de aztán belejöttem :) Jó móka volt feloldani a fotóalanyokat.
Majdnem két órás fotózás volt, nem is gondoltam volna, hogy ennyire el tudok fáradni tőle. Már a végén nem bírtam lecsukni a jobb szemem és az ujjaim is izomlázasak. No de no. Hasznos volt, gyakorlásnak mindenképp, Adri állta az útiköltségem, egy csomószor megköszönték, a képek agyon lettek dicsérve, egyszóval mindenki elégedett volt és ez a lényeg :) Nekem mondjuk akadnak fenntartásaim, nem vagyok megelégedve a képek technikai részével, amatőr bakikat ejtettem (túl sok levegő a fej felett, csuklónál, könyöknél megvágott kéz, stb.), de elég kép készült ahhoz, hogy ezeket az előválogatásnál kikukázzam.
Jól esett az is, hogy profiként kezeltek, bár profinak az számít, akinek ez a kereseti forrása, ugye. De azért jól esett. Igyekszem fejlődni. Meg sok ötletet összeszedtem a jövőbeni portréfotózásokhoz is, főként beállításokat.
Na a sok szöveg után jöjjön néhány kép mutatóba :)

Cukiság

2011-09-09T21:19:00.000+02:00

Ilyenkor nézek ilyeneket:

Grr

2011-09-09T19:34:00.002+02:00

Áh, hagyjuk.

Kiveszek az idegeimnek egy hét szabit.

Ezt neked világ!

2011-09-08T18:18:00.002+02:00

Eger

2011-09-08T08:22:00.000+02:00

Emlékeztek erre a bejegyzésre?
Városról városra
Na. Mától nem vicces.
(Ma Eger, vasárnap Budapest, a hátam közepére kívánom az egészet)